Péntek, 2017-11-17, 8:56 PM Üdvözöllek Vendég


Impulzus

Nyitólap | Regisztráció | Belépés | RSS
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
A hét verse [1]
Történetek [0]
Mini-chat
Mottóm
Kő vagy!Heversz milliók között... Létezésed jelentéktelen,szél fúj,viz mos,nap tűz,s te Változol.Olyan vagy mint a többi,s mégsem hasonlítasz.Erők alakítanak.Rajtad múlik mennyire... Erős leszel vagy viz mos el?Sorsod Tiéd.Kavics vagy Gyémánt leszel?!
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Nyitólap » 2012 » Május » 15 » Ady Endre: Félhomályban
3:19 PM
Ady Endre: Félhomályban
 

 

Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égo vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az szívünk rejtekén. Talán a múlt viharzott át elotted S elottem halkan tunt fel a jelen... ...Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a szerelem... Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, Arcunkon is hazug az ifjúság, Én nem török le illatos virágot S neked sem kell már soha mirtusz-ág. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szívembe vágyat oltanál - Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a múltnak tiltó romja áll!... II. A szívedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívembe... Egyedüli kincs tetőled: - Amit adhatsz még nekem - A szívedből egy-egy sóhaj... A szívemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívedbe... Oly kevés maradt a múltból... Amit néked adhatok: A szívemből egy-egy sóhaj... III. Ne vádoljunk senkit a múltért, A vád már úgyis hasztalan. Talán másképp is lehetett volna - Most már... mindennek vége van!... Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett - De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet. Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot, Mely elfeledtet mindent, mindent S meggyógyít minden bánatot... Leolvasom sápadt arcodról A rád eroszakolt hitet És megdöbbenve sejtem, látom, Hogy nem hiszel már senkinek!... IV. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Mi is tudtunk még hinni valaha. Ami hevünk volt, mind elfecséreltük S ami hajnal volt, az most éjszaka. Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal Hamvadsz el lassan, némán, egyedül, Én meg, szakítva emberrel, világgal, Bolyongok árván, temetetlenül. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Magasba vont és így - a porba vitt. Megnyugvás útját epedve se leltük, Szívünkből végképp elszállott a hit. ...Olyan a színpad, mint a lant világa, Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad - A boldogságért küzdünk, mindhiába: Boldognak lenni nekünk nem szabad!... V. Nem jó kép itt az „őszi napsugár", Mit mi érzünk, nem késő szerelem. A szerelem nem szánalomra vár S te szánalomból érzel csak velem. Én reszketek egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet... De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk együtt még halni sem lehet!...

Megtekintések száma: 315 | Hozzáadta: Liza | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Keresés
Pontos idő
Naptár
«  Május 2012  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Pillanat pillangók
"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.,,
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Bannerek